Ám a jelenlegi balliberális kormány terv szerint végzi a falvak, kisvárosok elsorvasztását, az élet ellehetetlenítését a posták, az iskolák bezárásával, a hozzáférhető egészségügy és közlekedés felszámolásával. Míg Nyugat Európában a kis falvak, vidéki kisvárosok reneszánszukat élik, mert akik tehetik, kiköltöznek a nagyvárosokból, addig Magyarországon olyan intézkedéseket hoznak, melyekkel elűzik a vidéken élőket.

A tanya egy csodálatos magyar „találmány", amely egyesíti a lakóhelyet, a munkahelyet egy olyan termelési módot kialakítva, melynek során nincs hulladék, minden hasznosul, és egy környezetkímélő gazdálkodást valósít meg. Az itt élő parasztember, parasztpolgár a termelői tevékenységen kívül környezetvédelmi, tájfenntartási feladatokat is ellát, tradícionálisan őrzi a magyar kultúránkat és hagyományainkat.

Az egészséges élelmiszer kérdése elválaszthatatlan a magyar vidéktől, az őshonos állatainktól, termékeinktől. Erre szoktam azt mondani, hogy nincs jobb minőségbiztosítási rendszer annál, mintha egy kis faluban, egy családi gazdaságból vásárolunk élelmiszert (baromfit, zöldségféléket, füstölt árút). A vevő tudja, hogy kitől vásárolt és mit, bármikor láthatja a termelés folyamatát, és bármikor visszamehet reklamálni, vagy ha nincs megelégedve, akkor többé nem megy vissza oda vásárolni. Ezzel szemben egy multinacionális bevásárlóközpontban azt se tudja a vevő, hogy honnan származik az élelmiszer amit a kosarába tett, és az eladók is állandóan cserélődnek, így teljesen személytelenné válik a vásárlás.

A fentebb írt különbségek bizonyítására elég, ha csak a médiákban is bemutatott élelmiszerbotrányokra gondolunk, úgymint vegyszermaradványos marokkói paprika, a büdös, lejárt szavatosságú, átcímkézett húsok botránya. A megdöbbentő ezekben, hogy mindez rendszeressé kezd válni Magyarországon a bevásárlóközpontokban, de magyar termelői áru nem volt közöttük.

Azt gondolom, a megoldás kézenfekvő, és az a ritka helyzet állhat elő, hogy mindenki jól jár. Ha helyi termelőktől vásárolunk élelmiszert, a vevő jó minőségű, ismert származású élelmiszerhez jut, az itt élő gazdálkodók megélhetése pedig javul. A szemmel követhető, régi szokásokon alapuló „minőségbiztosítási rendszer" a garancia arra, hogy a kölcsönös előnyöket biztosító folyamat beinduljon, és egy fejlődési spirált indítson el a magyar vidéken a helyben maradó pénz.

Azt javaslom a települési önkormányzatoknak, hogy helyi rendeletekkel segítsék elő a piacok működését, ösztönözzék az intézményeik konyháját, hogy a helyben élő termelőktől szerezzék be az élelmiszereket, nyersanyagokat. Szerencsére lehetőséget ad erre a 14/2006 (II.16.) FVM-EüM-IcsSzEM rendelet, amely szabályozza a kistermelői élelmiszertermelés, - előállítás és értékesítés feltételeit.

Bács-Kiskun Megyében különösen fontos lenne, hogy megoldást találjunk a globalizáció káros hatásaira, a vidék elnéptelenedésére, elszegényedésére: hiszen a megyénk az ország legnagyobb agrármegyéje, itt élnek a legtöbben a mezőgazdaságból. Ne menjünk megint az EU célkitűzései ellen (ha már benne vagyunk), mert az EU-nak az a célja, hogy önellátó legyen az élelmiszertermelésben. Magyarország mezőgazdasága e közben mégis soha nem látott mélységbe került, „Európa éléskamrája" oda jutott, hogy a saját szükségleteink 70 %-át sem termeljük már meg!

A környezet komplex védelme, a fák, erdők telepítése, a Homokhátság vízmegtartása- és pótlása, a termőföld megóvása érdekében a vidéki lakosságra és a hagyományos közigazgatási rendszerre (megyékre) elengedhetetlen szükség van!

Végezetül had idézzek Mikszáth Kálmántól egy mára igazzá vált jóslatát:

„Mert az meglehet, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt, hanem hát az a nagy hiba, hogy úgy látszik, a jelent kell még a legjobban megbűnhődnie valamikor."

Szél István
Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja
Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara alelnöke

(Forrás: bacsmagrarkamara.hu)

Bács-Kiskun megye Online

Szólj hozzá a fórumon!