Tudja-e, hogy nem örülök magának? - szegezte a kérdést Cseke Péter színházigazgatónak a Kecskeméti Katona József Színház szomszédságában álló vendéglő tulajdonosa, miközben letette elé a rendelt ételt.
- Korábban az előadások megkezdése után fél órával már tele volt az étterem, de maga visszavitte az embereket a színházba - mosolyogta el magát az egyébként színházkedvelő tulaj. A sztori csak aprócska igazolás, hogy jól döntött a város vezetése, amikor Cseke Pétert választotta a dikrektori székbe. A Jászai- díjas és Bilicsi Tivadar-díjas művész, rendező, második évadját kezdte a társulat élén.

• Hogyan értékeli a tavalyi bemelegítő évet?

- Arra törekedtem, hogy mindenkit megismerjek szakmailag és emberileg egyaránt. Nyilván
amikor tudtam, hogy pályázni fogok, már több előadást megnéztem, volt egyfajta képem a színházról. Sok előnye volt az elmúlt évnek, hiszen letisztult, hogy kik azok, akik beleillenek az általam elképzelt koncepcióba. Alapvető elvárás részemről a magas művészi színvonal. Az a célom, hogy a Kecskeméti Katona József Színház az ország egyik komoly kulturális szellemi bázisa legyen. Ez nem egyik napról a másikra történik, de úgy érzem, jó irányba indultunk el.



• Jól látszik megélénkült a színházi élet megyeszerte.

- Amikor idejöttem, szomorúan tapasztaltam, hogy Bajáról például szinte nincs is bérletesünk,
annyira elpártoltak az elmúlt évek alatt. Húsz évvel ezelőtt volt egy nagyszerű kezdeményezés, miszerint a színház társulata egy hónapot töltött Baján és bemutatta a repertoárját. Most ezt újraélesztettem, nyolc napot voltunk a városban, nagyszerű fogadtatásban, ahol éreztük a közönség szeretetét. Azt nagyon sajnálom, hogy a polgármester úr, aki egyébként partnerünk volt mindenben, nem tudott eljönni egyetlen előadásunkra sem, de úgy hiszem a bajaiak igazolták, hogy hiányoztunk már az életükből. Nyitott vagyok a hívó szóra, szívesen megyünk bárhová játszani, ahol biztosított a technikai háttér. Az a célom, hogy minél közelebb kerüljünk
a közönségünkhöz.
Színházlátogatóvá tegyünk minden korosztályt. Ezért gyerekdarabokat is felvettünk a repertoárba, illetve miután a megye egyetlen nagyszínháza a miénk, így a darabokat is aszerint választottam, hogy mindenki megtalálja az igényének megfelelőt úgy az impozáns, ékszerdoboznak számító nagyszínházban, mint a kamaraszínházainkban.



• Idén több fiatal művészt hívott meg a társulatba.

- Amikor kineveztek láttam, hogy kevés a fiatal szinész, ezért volt a„fiatalítás". Úgy gondolom, remek csapat kovácsolódik, mindent elkövetek, hogy a színpadon kívül is igazi társulat legyen.

• A színház gazdasági irányítása nehéz feladat?

- A mostani helyzetünk nagyon nehéz, de miért is lenne könnyű, amikor egy ország van nehéz
helyzetben. Én előre menekülős típus és optimista vagyok, keményen dolgozunk. Tudtam, amikor idejöttem, hogy gazdaságilag átlátható színházat kell csinálnom és ebben nagyszerű partnerre találtam az intézmény gazdasági vezetője Horváth Ilona személyében. Már az első év utáni pénzügyi vizsgálat bizonyította, hogy rendben mennek a dolgaink és nagyon komoly tartalmi munka folyik. Közgazdaságilag is képeztem és folyamatosan képzem magam természetesen, hiszen teljeskörű felelősséggel tartozom a színházért.



• Milyen közönségnek játszanak?

- Őszintén mondom, hogy én sok helyen játszottam már az országban, de ilyen igényes, a magas művészi szinvonalat ennyire értékelő és megbecsülő közönséget sehol nem láttam. Ezért is érzem hatalmas felelősségnek, hogy még egy könnyed vígjátékot is a legnagyobb művészi igénnyel vigyünk színre. Azért vagyunk, hogy szolgáljuk a közönségünket, hogy közvetítsük azokat az értékeket, melyekkel formálhatjuk, nevelhetjük a világot.

• Fárasztó-e a kétlaki élet?

- Hét közben mindig itt vagyok, szinte már kecskemétinek érzem magam és hálás vagyok a fogadtatásért. Nagyon szeretem a várost, nagyon szeretem a megyét és boldog vagyok, hogy ennek a színháznak lehetek az igazgatója.

Bács Megyeháza


Szólj hozzá a fórumon!

Küldjön képeslapot ismerősének!

Bács-Kiskun megye Online