"Akár esik, akár fúj...."- így kezdődött a Pákozdi Laci által szervezett évadnyitó kempingtalálkozóra szóló meghívó, mely március 13-ától 15-éig a tiszakécskei Tiszaparti Termál Kempingbe invitálta a vendégeket. Szerencsére az időjárás sem befolyásolta a hangulati hőmérő higanyszálát, mely már a találkozó elején beállt a maximális hőfokra. 79 lakóegység  plusz 12 apartman összesen kb. 250 lakója élvezte a tavaszelő simogató melegét.




Tiszaparti Termál Kemping Tiszakécske

A vendéglátók  már szerdától várták az érkező kempingeseket, akik a téli álomból felébredve örömmel indultak útnak az idei első kempingezésre. Örömünkre a kemping tulajdonosa egy nagy sátrat állított fel, fűtéssel és asztalokkal berendezve, ami aztán lehetőséget biztosított ahhoz, hogy végül is ne 250 különálló ember, hanem egy nagy társaság legyen együtt. Az első táborlakók már csütörtökön megkezdték a letelepülést. Örömmel várták és fogadták az új érkezőket, akiket finom pálinkával és még finomabb borokkal kínáltak. A fürdő melegvizes medencéje hamarosan megtelt vidáman beszélgető csoportokkal, akik az elmúlt esztendő kempinges élményeit elevenítették fel.

Péntek reggelre az egész kemping egy nagy hangyabolyra hasonlított, kíváncsian vártuk ki bukkan fel a kemping bejáratánál, ki lesz a következő érkező. Délutánra szinte teljesen megtelt a kemping kijelölt része, a már itt tartózkodó német vendégek érdeklődve figyelték a számukra szokatlanul nagy, vidám társaságot. Az érkezők sorra elővették a főző és grillező alkalmatosságokat, és jutott ott mindenkinek mindenkiéből. Természetesen folytatódott a borkóstoló is, ahol majdnem mindenki a saját termelésű borát kínálta. Egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy kicsiny országunk egy hatalmas borvidék. Még egy gyors fürdés a melegvizes medencébe, aztán irány az ágy, hiszen reggelre korai kezdést ígért a böllér.



Disznóvágás a tiszakécskei kempingben

6 órakor hangos dudaszó ébresztette fel a táborlakókat, jelezve, hogy megérkezett a mai nap „díszvendége" a kolbásznak való. A böllér irányításával és néhány kempingező álmos csodálkozásával elkezdődött a disznóvágás. Mindenkinek kijutott a munkából, volt, aki a pörkölőt mozgatta, volt, aki meleg vízért futkosott vagy épp a forralt boros edényt őrizte. De az ébredező táborlakók sem unatkoztak, az ínyencek megkóstolhatták a ropogós bőrt és a sózott fület.



Az éhes sereg

Este hat körül a csábító orja leves illata - meg az ismerős dudaszó - kezdte csalogatni a tábor "éhes" lakóit. Hamar meg is telt a sátor. Időközben Bodó Sanyi, a zenész összeszerelte a technikát, s a nyálképződésünk harmonikusabbá tételéhez munkába állította a billentyűket meg a hangszálait. Mire megettük a levest, megsült a hurka meg a kolbász is. Nem maradhatott ki a menüből a toroskáposzta és a húsos káposzta sem. Meglepetésként egy csábos hastáncosnő ejtette rabul a férfiak fantáziáját. Fergeteges hangulat kerekedett az esti zenés-táncos mulatságban. Felvette mindenki a táncos cipőjét, rekedtre énekeltük magunkat, egyszóval ledolgoztuk a disznótoros kalóriákat. Félkettő tájra elfogyott az erő, s lassan csend fedte be a tábort.



Vacsora a sátorban

Reggel aztán a medence pezsdítő meleg vizében megkezdtük fáradt végtagjaink újjáélesztését. Az előző esti káposztából még jutott ebédre is. Aztán egy gyors délutáni fürdés és indulás hazafelé.

Köszönjük egymásnak, meg  Pákozdi Lacinak, Jutkának, a kemping tulajdonosainak, hogy ilyen jól érezhettük magunkat és egymást.

Veletek, jövőre ugyanitt!





Szólj hozzá a fórumon!



Bács-Kiskun megye Online